Nehéz nekiállni ennek a beszámolónak, már csak azért is mert hosszú órákon keresztül tudnék mesélni a kint látott dolgokról, és a tapasztalatokról. Igyekszem azért élvezhetően olvasható hosszúságúra nyújtani.
Június közepén kaptam a meghívást erre a koncertre, sok kedves ismerősöm hozzájárulása vezetett el odáig, hogy augusztus 12-én repülőre szállhattam, és elutazhattam fellépni Angliába Ian Stuart Donaldson 54. születésnapi megemlékezésére.
A helyszín Hearthrow Airport közelében volt, egy gyönyörű, erdős-fás területen. A pénteki napon még javában zajlódtak a készülődések, és az ismerkedés hiszen, már ekkor voltak itt Portugáliából és Texas-ból is.
augusztus 13. (szombat)
Délelőtt elég sokan még a másnap révületében voltak, de azért hellyel, közzel olyan 11 óra fele már mindenki magához tért,
és folytatták még az előkészületeket, kijelölték a focipályát, összerakták a grillt, a kocsmát, és elkezdtek jönni az emberek. Kora délután indultak a meghirdetett programok, volt több focimeccs és kötélhúzó verseny, néztük egy darabig, aztán a pénteken megismert lengyel bajtársak meghívtak grillezni, és én erre nem tudtam nemet mondani.
Olyan 2 óra lehetett, amikor megérkezett a Sons Of Europe szervezője és Menyasszonya, rengeteget beszélgettünk, telt múlt az idő, véget értek a kísérő programok, majd elkezdődtek a fellépések.
Ahogy észrevettem, nem jött el az összes fellépő, így az előzetesen megbeszélt 4. hely helyett másodikként játszottam.
Az első fellépő a szlovák Valdo volt. Nem sok teketóriázás volt a beállással, egyrészt, mert a hangosító tudta a dolgát, másrészt, mert egy énekes-gitárost nem nehéz kihangosítani. Ahogy láttam nagyon várták már őt, tekintve, hogy rengeteg szlovák volt a koncerten már az első dalnál hatalmas tömeg verődött össze a sátorban, és nagyon jó hangulat alakult ki. Jatszott par Ancestors szamot is aminek a kozonseg nagyon orult.Nagyrészt anyanyelvén énekelt, így a közönség elég lelkes lett. Látszott rajta, hogy egy gyakorlott énekes/ gitáros, és nagyon jól válogatta össze a dalokat. Koncertjének második felén sajnos már csak hellyel-közzel tudtam részt venni, mert már nekiálltam készülődni a saját fellépésemre, de a kiszűrődő zajok, és a hatalmas taps, egyértelművé tette, hogy egy nagyon jó koncertet adott.
Aztán következtem én, elég gyors váltás volt kettőnk közt, ő befejezte az utolsó számot, oda adta a gitárt, és már kezdtem is a Wasted life-al. Tekintve, hogy mindenki éppen elment sörért, vagy wc-re, így az első pár számnál nem sokan maradtak a sátorban, meg persze lehet nem a legjobb ötlet volt egy magyar nyelvű átdolgozással nyitni. A második szám a Griffin által játszott Rudolf Hess feldolgozás volt, itt már valamivel aktívabb lett a közönség, hiszen látszott ,hogy egy kedvenc számot sikerült nekik előadni, így ez engem is kicsit bátorított. Majd eljátszottam az első Onogur dalt az Emlékezz!-t, bíztam benne, hogy tetszeni fog a közönségnek bár, tudtam ,hogy a szöveget nem fogják érteni, de az átiratban próbáltam a zenére fektetni a fő hangsúlyt , ahogy láttam elértem, amit szerettem volna. A következő szám egy Sleipnir feldolgozás az Opa ich vermisse dich volt. Úgy gondolom ez is jól sikerült, majd jött a Skrewdriver-től a Road to Valhalla, az Onogurtól egy új dal, majd a Division Germania-tól az Auf die Ahnen, aztán ismét az Onogurtól játszottam a Megtorlás hangjait, és ami a legjobban sikerült, befejező dalként eljátszottam a Rahowa-tól az Ode to a dying people, itt már szerencsére szép számmal tisztelték meg a koncertemet, hatalmas élmény volt ,hogy együtt énekelték velem a szöveget.
Sajnos bónuszdallal nem készültem, viszont visszatapsoltak, így eljátszottam még egyszer a Rudolf Hess-t . Tekintettel arra, hogy már többen voltak jelen mint amikor először játszottam, jobban is reagáltak rá az emberek.
A koncert után mindjárt odajött Graham és Norbi gratulálni, ez nagyon jól esett, mert nem csak tiszteletkörök voltak, hanem láttam az őszinteséget.
Úgyhogy így megkönnyebbülve, enyhén diadalittasan vételeztem egy sört, és kielemeztük a fellépést.
Utánam egy szlovák páros Tom és Vera jött, , és a koncertjüket is elég rapszodikusan látogattam, de az kiszűrődött - hála a több száz wattnak-, hogy egy nagyon jó párosról van szó. Ami különösen tetszett a Sleep well my Brother volt. A közönség is lelkesen fogadta minden megmozdulásukat, úgyhogy szerintem ők is egy jó koncertet hagyott maga mögött.
A következő fellépő a lengyel Nordica volt. Itt már nemcsak egy gitáros/énekes volt, hanem egy szintetizátoros is helyet kapott. Nagyon erőteljes és lendületes számokat válogattak össze, így a közönség is elégedett volt, pláne,hogy sok Honor es Konkwista 88 számot játszottak.Aztán telt múlt az idő, szép lassan besötétedett, és elkezdett készülődni az Avalon. Előre mondjuk nem tudtam, hogy játszani fognak de nagyon örültem neki, hiszen még nem volt szerencsém őket élőben látni.
A koncertjük egy beszéddel kezdődött, és egy, egy perces néma tisztelgéssel Ian Stuart Donaldson munkássága előtt. A fesztivál egyik legszebb pillanata volt ez, hogy egy percre megállt az élet, és mindenki némán fejet hajtott.
Ezután elkezdődött a koncert. Vegyesen játszottak Skrewdriver dalokat pl.: Night trains, White Power, stb. és saját dalokat. Majd az egyik dalnál, felhívta az egyik lengyel bajtársat énekelni és elkezdték az Ode to a dying people-t. Nem tudom, hogy történt lehet, azért mert ez nagy kedvenc nekem, vagy a dal hangulata lett rajtam úrrá, de egy pillanat alatt a mikrofon előtt találtam magam,és közösen énekeltük végig ezt a klasszikust., Ez azt hiszem kitörölhetetlen emlék marad számomra. A közönség is nagyon díjazta ezt a megmozdulásunkat.
A koncertjük után Skrewdriver karaoke következett, ráadásul élő zenekarral, Section 88 , March or die, Unit 88 és Avalon zenekar tagok fent voltak. Ez szerintem egy nagyon jó ötlet volt, hatalmas hangulatot teremtettek. Mi is egyre jobb hangulatba kerültünk, hiszen úgy éreztük volt miért ünnepelni, több hónap munkája, és elég komoly szervezés volt mögöttünk. Nagy szerencsémre az estét és a vasárnapot egy dél-nyugat angliai városban tölthettem az SOE Norbi és Kedvese jóvoltából. Összességében nyugodtan kijelenthetem, hogy egy hatalmas élmény volt ez a 4 nap, rengeteg új emberrel sikerült megismerkednem, nagyon jó koncerteket hallgathattam, jókat ettem-ittam , szép helyeken jártam. Azt hiszem örök emlék marad ez a pár nap ,így köszönttel tartozom Norbinak(Sons of Europe) ,Grahamnek (Avalon), a Fehér Törvény énekesének, Családomnak, Kedvesemnek , Zenekaromnak, a BHS Crew-nak, a Pirate28-nak ,a Volksfront-nak, és mindenkinek aki egy kicsit is hozzátett ehhez a 4 naphoz.
.png)
